Az Ilena megalakulása
2.rész
Késemet még mindig készenlétben tartva másztam fel a meredek ösvényen. Ha a csapat még a környéken van, sok esélyem nem lesz ellenük, de biztonságot adott az érzés, hogy ha kell használhatom. Végül akadálymentesen értem el a hegy tetejét. Csodálatos volt a kilátás fentről a völgyre és Cleinre. A havas, rideg tájban az egyetlen biztonságot és meleget nyújtó hely a város volt. Több száz kilométerre az egyetlen lakott terület és mindenhonnan hatalmas, veszélyes hegyek vették körül. Havashegy belső része végig ilyen volt; több ezer kilométer hegylánc, néhány egymástól távol lévő településsel. Az én falum a külső részén volt a régiónak, szóval a hozzánk legközelebb lévő település 4 órára volt gyalog, de apám sokat mesélt olyan expedíciókról, ahol 2 hetet is gyalogoltak, hogy elérjenek egyik helyről a másikra. Sokat hallottam tőle a veszélyes lényekről és a természet halálos csapdáiról is. Így tudtam nagyjából mire kell majd számítanom, miután útnak indulok Cleinből Havashegy fővárosába, ahol aztán felvételizek a Gaimalba - a régió legjobb céhébe - majd felkutatom az embereket, akik felgyújtották a szülőfalum.
Naplemente környékén értem be a városba. Mivel a pénzemet tartós élelemre és fegyverekre akartam költeni, így nem kerestem magamnak szállást. Az utcán sétálva találtam egy sikátort üres dobozokkal. Ezekből kialakítottam magamnak egy fedett, szélvédte területet, majd az este további részét leltározással töltöttem.
~ * ~
Másnap reggel elindultam megvásárolni azokat, amiket én magam, engedély nélkül is megtudtam; ruhák, tartós élelmiszer, gyógyszerek, higiéniai cuccok. A fegyvereket és a hegymászó felszerelést viszont csak papírral tudtam megvenni. 16 év alatt nem lehetett ilyen expedíciókhoz szükséges tárgyakat birtokolni, csak ha tagja voltál egy céhnek és volt hivatalos iratod. Így ezeket a dolgokat máshonnan kellett beszereznem. Észrevettem, hogy két őr méreget, így jobbnak láttam elindulni, mielőtt még kérdezősködni kezdenek, hogy miért állok már egy fél órája a kovács előtt a kirakatot tanulmányozva.
Amint elértem a sikátoromig körbenéztem, biztosra mentem, hogy nincs-e egy őr sem a környéken, majd gyorsan bemásztam a dobozok nyújtotta otthonomba. Elég sötét volt már, de a nap folyamán vettem egy zseblápát magamnak, így azt felgyújtva bevilágíthattam az egész helyiséget. Abban a pillanatban, hogy világos lett egy ijedt szempár nézett vissza rám. Hirtelen meg sem tudtam szólalni, annyira meglepődtem. Végül sikerült kinyögnöm egy értelmes mondatot:
- Te meg ki vagy?-A lány még mindig lesokkolva nézett rám, majd hirtelen feleszmélt és engem félrelökve kimászott a dobozok közül a táskámmal. Gyorsan felálltam én is és utánafutottam. Még a sikátor vége előtt sikerült elkapnom.
- Állj meg! Hová viszed a táskám?-szorítottam meg a karját.
- Engedj el!-próbált kiszabadulni a lány.
- Ha visszaadod a táskám.-válaszoltam.
- Jaj ugyan már, majd kérsz még muníciót a céhedtől.-makacskodott.
- Nekem nincs céhem!
A lány hirtelen megállt és egy pillanatnyi időre engedett a táskám szorításán, így ezt kihasználva, sikerült visszaszereznem azt.
- Várj, te egy Útonálló vagy?-kérdezte félénken.
- Mondhatjuk. A falumat leégették, mindenki meghalt, én az erdőben vadásztam, mire visszaértem, már minden lángokban állt. Nem találtam egy túlélőt sem a környéken.-válaszoltam kicsit sértődötten.
- Sajnálom, a táskádban lévő dolgokból azt hittem Expediciós vagy. Eléna vagyok.-mutatkozott be.
- Szia. Silen vagyok.-kezet fogtunk.
Ezután az este után, a lány végig velem maradt. Segített beszerezni a fegyvereket és a hegymászó felszerelést. Elvitt Clein feketepiacára, ahol beszereztem magamnak pár pluszt is; füstbomba, állatokat elriasztó jelzőfény, lavina robbantó rakéta, stb.
~ * ~
- Jól van, úgy tűnik mindent beszereztem. Köszönöm a segítséget, Eléna. Holnap indulhatok is.-mosolyogtam rá, majd a kezembe vettem a zseblámpám.-Jó éjt!
- Ja... szívesen.-motyogta a lány.- Jó éjt!
Azzal leoltottam a villanyt. Már épp elaludtam volna, amikor hirtelen megszólalt:
- Silen?-suttogta.
- Igen?-kérdeztem fáradtan.
- Nem mehetnék veled?
Döbbenten kapcsoltam fel a lámpát, majd felültem.
- Szeretnél eljönni Gaimalba?-néztem rá kérdőn.
- Hát... Igen, szeretnék.-bólogatott.
- Miért?
- Csak... itt már kevés a szabad terület egy Útonállónak és azt halottam, Gaimalban a nehezen megközelíthetőség miatt csak páran vannak. A gazdag emberek viszont sokan.
- Hogy-hogy csak most akarsz elmenni?-néztem rá gyanakodva.
- Nem ismerem a hegyeket, és a felszerelés pedig drága. Nem tudtam rá összelopni a pénzt. Neked pedig kettő is van.-magyarázta.
- Igen, hogy ha az egyik tönkremegy, legyen másik.-vágtam közbe.
- Miért nem mondod csak simán azt, hogy nem?-kérdezte ingerülten. Azzal kikapta a kezemből a lámpát és leoltotta. Visszafeküdtem. Néztem a sötétségbe és gondolkoztam. Pár perc múlva újra megszólaltam.
- Végül is kettőnknek több esélye lenne túlélni a hegyekben.
Felkapcsolódott a lámpa és két csillogó szem nézett rám.
- Akkor veled mehetek?-kérdezte izgatottan.
- Igen,-feleltem.- De most már aludjunk. Jó éjszakát!
- Ezaz! Köszönöm Silen! Jó éjt!- azzal lekapcsolta a lámpát és elaludtunk.
