Amv

Szerintetek milyen lett?

Zöldcsuklyás

Chapter 1

Aláfestő zene
Az erőben sétáltam zsákmány után kutatva, amikor sikoltást hallottam. Elkezdtem rohanni a hang irányába, míg meg nem láttam egy kisebb csapatot egy Gyengét. A kis céheket hívjuk. Ellenfelük pedig a környék legnagyobb gyilkos céhének egyik csapata, Dantis. A Céhnek semmi esélye sincs ellenük, ezt mindketten tudták. Az erősebb csapat szemében láttam az örömöt, melyet a gyilkolás, és a zsákmány gondolata keltett. Undorító. A vezér elővett egy kést az övéből, majd a legkisebb gyerekre szegezte. Hiába buták a Dantis tagjai, remekül harcolnak, és szinte soha nem tévesztenek célt. Behajlította a kezét, és eldobta a kést. Lefagyva néztem ahogy a kés villámgyorsan hasít a lány felé, az utolsó pillanatban a lány félreugrott, sajnos nem volt elég gyors így a fegyver súrolta az arcát egy piros csíkot hagyva maga után. Mindenki meglepve nézett a lányra és a fára, amibe a kés beleállt. Nem is rossz egy 14 év körüli lánytól akin, látszik, hogy még alig harcolt. A döbbenet keltette szünetben észrevettem, hogy a Dantis vezére elővesz még egy kést, és most az egyik sérült tagot veszi célba. Ott tudtam, hogy az a fegyver pontosan oda fog menni, ahová tulajdonosa akarja. Gondolkodás nélkül elővettem az övemre erősített táskámból a füstbombámat, majd eldobtam, ezzel pár perce megbénítva a gyilkos csapatot. Kiugrottam a bokorból, majd megragadtam a Gyengének két tagjának kezét:
 - Siessetek, pár perc és eltűnik a füst.
Azzal a rejtekhelyem felé kezdtem őket húzni, a többiek pedig követtek minket. Még hallottam, ahogy a Dantis tagjai szitkozódva próbálnak rájönni, hová tűnhettek az ellenfeleik.

Mikor elértük a házam, már sötétedett, nem gondoltam volna, hogy ilyen messze elkóboroltam.
- Gyertek szálljatok meg nálam, erre sok az erős céh. - mondtam, majd elkezdtem felfelé mászni a fára, ahol laktam. Egy helyen, ahol a legerősebb céhek és gyilkos céhek vannak, csak úgy élheted túl mint egyedüli harcos, ha remek rejtőzködő helyet találsz. A sűrű lombok eltakarják a deszkákat amik a házam alapját képezik, és még a tűz fényét is, így nem fagyok meg telenként.
- Szóval mit kerestetek ezen a környéken? Nem hiszem, hogy idevalósisak vagytok, még nem láttalak titeket ezen a területen, pedig az összes céhet ismerem akiknek van itt valami területük. - kérdeztem, mert eléggé kíváncsi voltam mit keres egy Gyenge a Vérmezőn. Így hívják ezt a környéket.
- Egy barátunkat keressük akit elrabolt az egyik kisebb gyilkos céh. - felelte a legnagyobb fiú. Velem egy idős lehetett, valószínűleg ő a vezér. - Ki akarjuk szabadítani.
- Nem vagytok normálisak! A Vérmezőre jönni, ilyen gyengén? Tudjátok egyáltalán kikkel találkoztatok össze az előbb? Az a Dantis volt, az ország legnagyobb gyilkos céhének, egyik legerősebb csapata. Sokszor meggyűlt már velük a bajom. Undorító egy bagázs, viszont remekül harcolnak. Szinte minden csatából győztesként kerülnek ki.
- Tudjuk, hogy veszélyes helyre jöttünk, de nem hagyhatjuk a barátunkat meghalni. Ha a Zöldcsuklyásnak sikerül egyedül túlélnie itt, akkor nekünk is! - mondta elhatározottan a lány, aki kitért a kés útjából.
- Nagyon fáj a sebed? - kérdeztem azzal felálltam és megkerestem a vizes tálamat, meg a gyógynövényes dobozt. Majd vissza mentem a  lányhoz. - Tessék mosd ki a sebed, és egyél egy kis Kakukkfüvet.
- Köszönöm.
- Rendben, azt hiszem ideje lesz aludni, ha holnap el akartok indulni a barátotok megmentésére. - mondtam, azzal megmutattam nekik az úgynevezett vendégszobát, majd kioltottam a tüzet.

Aláfestő zene
Egész este gondolkodtam. Egy Gyenge akik a halálba rohantak a barátjuk miatt. Kíváncsi vagyok ki az az ember, akiért szerintük megéri meghalni. Aztán meg ott van az a lány, akiben sok lehetőséget látok. Talán a csapat többi tagjai között is vannak még tehetségek.
- Honnan volt füstbombád? - szólalt valaki a hátam mögött.
- Nem tudsz aludni? - kérdeztem.
- Nem igazán. - válaszolta a céh vezetője. - Szóval honnan volt füstbomba?
- Én csináltam. - feleltem. - Az idők során sok minden megtanultam. Miért nem tudsz aludni?
- A legjobb barátom az, akit elraboltak és meg akarom menteni. Tudom, hogy a halálba megyünk. Nem vagyunk olyan erősek, van néhány tehetséges ember csapatban, de csak heten vagyunk. Egy nagyobb céh ellen rögtön veszítenénk, ez pedig a Vérmező, a környék ahol a legjobbak élnek. Semmi esélyünk sincs.
- Hogy hívnak? - kérdeztem.
- Silen.
- Nos Silen, tényleg a halálra vállalkoztatok. Viszont, egy tapasztalt emberrel, aki ismeri a terepet, már több esélyetek lenne. Egyedüli harcos vagyok, de kíváncsivá tettetek. Az a lány, igazán ügyes, felkeltette az érdeklődésemet. Segítek nektek, viszont gyakorolnotok kell! És az edzés nem lesz egy habos torta. Remélem ezt tudod. Ha szeretnétek a segítségem reggel megbeszélheted, a csapatoddal. - mondtam, majd felálltam és a szobám felé vettem az irányt. Mielőtt még bementem volna még hátrafordultam. - Reggeli után kérem a válaszotokat.
Azzal otthagytam.

Reggel hajnalban felkeltem, és elmentem Frozel földesúrhoz, hogy felvegyem a nekem járó termést. Én védelmezem a birtokait, ezért cserébe pedig ételt kapok. Így van kenyerem, húsom, zöldségeim és gyümölcseim. Az erdőből pedig vadhúsom, bogyóim, gyökereim és gyógynövényeim. Mire végeztem Silenék kijöttek a "vendégszobából". Csöndben megreggeliztünk, majd mikor végeztünk, rájuk néztem.
- Nos? - kérdeztem.
- Szeretnénk ha segítenél megmenteni a barátunkat. - felelte Silen.
- Rendben. - mondtam mosolyogva. - Viszont, edzenetek kell.
- Megértjük. - bólintottak.
- Remek! Az én neven Aru, és ezennel az edzést hivatalosan is elkezdem. Mostantól, szövetségesek vagyunk!

Sziasztok!

Ezt a blogot azért hoztam létre, mert nagyon szeretek történeteket írni. Mivel a hosszabb lélegzetű írások nem igazán mennek gondoltam, hogy mostantól rövid sztorikat fogok írni. Minden bejegyzés egy kis történet lenne. Lennének még könyv ötletek is, és mondjuk ezekből kisebb részletek.

Jó szórakozást hozzá ^^