Egyetemek sítábora

3. Fejezet

 Másnap reggeli után a főszervező elmondott minden tudnivalót, majd kiosztotta az összes bérletet és térképet. Aztán elindultunk síelni. A szállásunk pályaszállás volt az pálya aljában. Így miután felöltöztünk, összeszedtük a felszerelésünket elindultunk a felvonó felé. Máté elég idegesnek tűnt. 

 -  Nyugi. - mondtam neki a kabinban.  - Majd mindannyian segítünk.

 - Ja haver majd segítünk. - értett egyet Dávid.

 - Igen-igen. -  helyeselt Lilla is.

 - Köszike srácok. - mosolygott hálásan ránk.

 Felértünk a hegyre. Szép napos idő volt. Ideális egy jó síelésre. Kicsit félre álltunk megbeszélni, hová is szeretnénk menni. A térképen találtunk egy területet, ahol viszonylag sok zöld pálya volt. Mint kiderült Máté sokkal ügyesebb volt mint mondta és kifejezettem gyorsan is tanult. 

 Ebédelni az egyik kisebb hüttébe ültünk be, ami nem is volt olyan iszonyatosan drága és kevesen is voltak benne. Mindannyian vettünk magunknak valami ételt és természetesen forrócsokit. Nincs síelés enélkül a forró, gőzölgő ital nélkül. 

 - Hallod legközelebb ne hazudj, hogy nem tudsz síelni. Időt takarítanánk meg. - hajoltam oda Mátéhoz.

 - Nem tudtam, hogy ilyen jó leszek. Bár sejthettem volna. - "szerénykedett".

 - Na jó, ne legyél ennyire nagyra magaddal! - nevettem rá.

 - Srácok - szólalt meg Lilla. - Mi elmennénk egy kicsit ketten. Nem baj?

 - Dehogy - mondtam.

 -  Én is mindig szerettem volna egy sípályán szexelni - jegyezte meg Máté. Állandóan piszkálta Lillát a fiúzós stílusa miatt. 

 - Farki! - nézett vissza rá szúrós szemmel. Ez az elnevezés a Farkas vezetéknévből jött. Máté utálta, így ha valami olyat mondott ami Lillának nem tetszett, ő így bosszulta meg.

 - Megyünk akkor. - állt fel Dávid, ám mielőtt még kimentek volna lepacsizott Mátéval. 

Mi is összeszedelőzködtünk és elindultunk egy hegy felé amin viszonylag sok kék pálya volt.

 A felvonó a hegyre kabinos volt. Így elkezdtünk lecsatolni, amikor valaki belém jött hátulról és elsodort. Mérgesen álltam fel.

 - Bocsi. - tápászkodott fel Kristóf. - Elszámoltam.

 -  Semmi baj. - mondtam, de azért vetettem rá egy mérges pillantást. 

Miközben vártunk a sorunkra végig mögöttem lévő fiú társaság és volt barátom hülyülésék hallgattam. Az előttünk lévő 8 személyes kabin megtelt. Mi következtünk. Együtt ültünk be és indultunk fel a hegyre. Az út feléig nem szóltam egy szót sem, csak hallgattam a beszélgetést. Aztán Kristóf felém fordult:

 - Gondolkoztál a kifogáson? - kérdezte.

 - Már mondtam. - feleltem.

 -  Én meg, hogy nem hiszem el. Szóval?

 - Milyen kifogás? - szólt közbe Máté.

 - Nem érdekes. - válaszoltam.

 - Nahát Jázmi, titkolózunk a pasikánk előtt? - vonta fel a szemöldökét Kristóf.

 - Nem a fiúm. A legjobb barátom. 

 - Friendzone.. Sajnálom. - veregette meg egy ismeretlen srác Máté vállát.  -  Nálunk van pár szép lány ha vigasztalódásra vágysz. 

 - Köszi, de nem vigasztalódok lányokkal. - válaszolt. -  Meleg vagyok.

 - Ez esetben van pár fiúnk is. -  nevetett a srác.

 - Meleg... - hallottam Kristóf hangját. Ránéztem. Találkozott a tekintetünk, ám mielőtt még mondott volna valamit felértünk.

Fel csatolásnál még odacsúszott mellém. 

 - Találkozunk a bulin. Addigra kérek egy hihető kifogást. - azzal elsíelt.

 Négy után visszamentünk a szállásra. Fürdés után még volt egy óra vacsoráig, így Máté úgy döntött kifaggat, 

 - Jázmi? - szólalt meg miután már egy ideje nézett az ajtóból. - Ismerd.

 - Igen, ismerem. -  vallottam be.

 - Ezért nézted a buszon. Miért nem mondtad el?

 - Nem tudom. 

 - Honnan ismered?

 - Középiskolából.

 - Egy suliba jártatok?

 - Nem, egyik volt táncostársam osztálytársa volt. Innen ismerem.

 - Meleg?

 - ... Igen. - válaszoltam. Nem volt teljesen igaz, mivel biszexuális volt. Jobbnak éreztem ezt az információt elhallgatni. Máté gyorsan rájön az ilyen múltbeli kapcsolatokra és a szeme csillogásából látva gondoltam, jobb ha nem tudja, hogy egykori barátom tetszik neki.

Egyetemek sítábora

2. Fejezet

 Természetesen a beszélgetésünkre Lilla is felfigyelt, és mint lány legjobb barátom, egyből bezsongott. Így az utunk az én nem létező szerelmi életemről szólt, és annak elkezdéséről. Lilla mindig is fiúzós típus volt. Így minden adandó alkalommal pasit akart szerezni nekem. Nem nagyon bántam általában, de most zavart, hogy folyton Kristófról beszéltek.
 Megérkeztünk a szállásra. Én és Máté egy szobát választottunk, Dávidék mellett. A szobában volt  közös fürdő, WC. Az előszobából pedig két háló nyílt. Enyém lett a jobboldali. Szépen kipakoltam a fontosabb dolgaimat, majd Mátéval elindultunk le vacsorázni.
 Dávidék már foglaltak nekünk helyet. Így hát beálltunk a sorba az ételünkért. 5 perccel később egy forró bögre daragaluska levessel és egy nagy tál csirkecomb krumplipüré párossal ültünk le és elkezdtünk enni.
 - Jázmin! - suttogta oda nekem Lilla hirtelen.
 - Tessék? - kérdeztem vissza zavarodottan. Nem értettem, mire fel a nagy izgalom a hangjában.
 - Ott van a fiúd... - biccentett a fejével az ajtó felé. - ... és téged néz.
Oldalra fordítottam a fejem. Kristóf tényleg ott állt a sorban. Láttam, hogy felismert, de még mielőtt bármit is tehetett volna, visszafordultam.
 - Tényleg engem néz. - mondtam, majd folytattam a vacsorám.
 - Na ne már! - hitetlenkedett Lilla. - A srác, akit kinéztél magadnak téged néz és még csak nem is érdekel? Te tényleg lehetetlen eset vagy.
 Befejeztem az evést. Visszavittem a tálcám. Szóltam a többieknek, hogy felmegyek. Majd visszaindultam a szobába.
 Már épp a szobánál voltam, amikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött.
 - Szia. - majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
 - Szia. - fordultam meg.
 - Régóta nem láttuk egymást és amint felismersz elfordulsz. Így köszöntünk egy régi ismerőst? - mosolygott rám Kristóf.
- Nem fogtam fel, hogy mit látok, csak körbenéztem - füllentettem.
- Jaj Jázmi ez elég rossz kifogás volt. Próbálkozz még kicsit hátha elhiszem. Buta. - mondta egy pimasz mosollyal és elsétált.
 Az ágyamon feküdtem és gondolkoztam az elmúlt eseményeken, amikor Máté kopogott.
 - Igen? - szóltam.
 - Bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón.
 - Persze. - ültem fel.
 - Jól vagy? - jött oda mellém.
 - Természetesen, csak ismersz minden érkezés után kedvtelen vagyok. - mosolyogtam.
 - Tudom Jázmin, de ahogy mondtad, ismerlek. Furcsán viselkedsz. Emlékszel mit mondtam a buszon, és tartom. Nem szeretném, hogy bajod essen. 
 - Máté... köszönöm, de nem lesz semmi gond. - néztem a szemébe - Fáradt vagyok, ennyi.
 - Hát... akkor aludjunk! Holnap este buli. Meg valószínűleg mind a maradék 3 estén is. - mondta. Láttam rajta, hogy tudja, hogy nem mondok igazat de nem kérdezett semmit. Hagyott. Amiért nagyon hálás voltam.
 Fürdés után elköszöntünk egymástól, majd lefeküdtünk aludni. Nem igazán tudtam, miért nem szeretnék Kristófról beszélni a barátaimmal de jobbnak láttam elhallgatni a múltat.