2. Fejezet
Természetesen a beszélgetésünkre Lilla is felfigyelt, és mint lány legjobb barátom, egyből bezsongott. Így az utunk az én nem létező szerelmi életemről szólt, és annak elkezdéséről. Lilla mindig is fiúzós típus volt. Így minden adandó alkalommal pasit akart szerezni nekem. Nem nagyon bántam általában, de most zavart, hogy folyton Kristófról beszéltek.
Megérkeztünk a szállásra. Én és Máté egy szobát választottunk, Dávidék mellett. A szobában volt közös fürdő, WC. Az előszobából pedig két háló nyílt. Enyém lett a jobboldali. Szépen kipakoltam a fontosabb dolgaimat, majd Mátéval elindultunk le vacsorázni.
Dávidék már foglaltak nekünk helyet. Így hát beálltunk a sorba az ételünkért. 5 perccel később egy forró bögre daragaluska levessel és egy nagy tál csirkecomb krumplipüré párossal ültünk le és elkezdtünk enni.
- Jázmin! - suttogta oda nekem Lilla hirtelen.
- Tessék? - kérdeztem vissza zavarodottan. Nem értettem, mire fel a nagy izgalom a hangjában.
- Ott van a fiúd... - biccentett a fejével az ajtó felé. - ... és téged néz.
Oldalra fordítottam a fejem. Kristóf tényleg ott állt a sorban. Láttam, hogy felismert, de még mielőtt bármit is tehetett volna, visszafordultam.
- Tényleg engem néz. - mondtam, majd folytattam a vacsorám.
- Na ne már! - hitetlenkedett Lilla. - A srác, akit kinéztél magadnak téged néz és még csak nem is érdekel? Te tényleg lehetetlen eset vagy.
Befejeztem az evést. Visszavittem a tálcám. Szóltam a többieknek, hogy felmegyek. Majd visszaindultam a szobába.
Már épp a szobánál voltam, amikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött.
- Szia. - majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
- Szia. - fordultam meg.
- Régóta nem láttuk egymást és amint felismersz elfordulsz. Így köszöntünk egy régi ismerőst? - mosolygott rám Kristóf.
- Nem fogtam fel, hogy mit látok, csak körbenéztem - füllentettem.
- Jaj Jázmi ez elég rossz kifogás volt. Próbálkozz még kicsit hátha elhiszem. Buta. - mondta egy pimasz mosollyal és elsétált.
Az ágyamon feküdtem és gondolkoztam az elmúlt eseményeken, amikor Máté kopogott.
- Igen? - szóltam.
- Bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón.
- Persze. - ültem fel.
- Jól vagy? - jött oda mellém.
- Természetesen, csak ismersz minden érkezés után kedvtelen vagyok. - mosolyogtam.
- Tudom Jázmin, de ahogy mondtad, ismerlek. Furcsán viselkedsz. Emlékszel mit mondtam a buszon, és tartom. Nem szeretném, hogy bajod essen.
- Máté... köszönöm, de nem lesz semmi gond. - néztem a szemébe - Fáradt vagyok, ennyi.
- Hát... akkor aludjunk! Holnap este buli. Meg valószínűleg mind a maradék 3 estén is. - mondta. Láttam rajta, hogy tudja, hogy nem mondok igazat de nem kérdezett semmit. Hagyott. Amiért nagyon hálás voltam.
Fürdés után elköszöntünk egymástól, majd lefeküdtünk aludni. Nem igazán tudtam, miért nem szeretnék Kristófról beszélni a barátaimmal de jobbnak láttam elhallgatni a múltat.
Megérkeztünk a szállásra. Én és Máté egy szobát választottunk, Dávidék mellett. A szobában volt közös fürdő, WC. Az előszobából pedig két háló nyílt. Enyém lett a jobboldali. Szépen kipakoltam a fontosabb dolgaimat, majd Mátéval elindultunk le vacsorázni.
Dávidék már foglaltak nekünk helyet. Így hát beálltunk a sorba az ételünkért. 5 perccel később egy forró bögre daragaluska levessel és egy nagy tál csirkecomb krumplipüré párossal ültünk le és elkezdtünk enni.
- Jázmin! - suttogta oda nekem Lilla hirtelen.
- Tessék? - kérdeztem vissza zavarodottan. Nem értettem, mire fel a nagy izgalom a hangjában.
- Ott van a fiúd... - biccentett a fejével az ajtó felé. - ... és téged néz.
Oldalra fordítottam a fejem. Kristóf tényleg ott állt a sorban. Láttam, hogy felismert, de még mielőtt bármit is tehetett volna, visszafordultam.
- Tényleg engem néz. - mondtam, majd folytattam a vacsorám.
- Na ne már! - hitetlenkedett Lilla. - A srác, akit kinéztél magadnak téged néz és még csak nem is érdekel? Te tényleg lehetetlen eset vagy.
Befejeztem az evést. Visszavittem a tálcám. Szóltam a többieknek, hogy felmegyek. Majd visszaindultam a szobába.
Már épp a szobánál voltam, amikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött.
- Szia. - majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
- Szia. - fordultam meg.
- Régóta nem láttuk egymást és amint felismersz elfordulsz. Így köszöntünk egy régi ismerőst? - mosolygott rám Kristóf.
- Nem fogtam fel, hogy mit látok, csak körbenéztem - füllentettem.
- Jaj Jázmi ez elég rossz kifogás volt. Próbálkozz még kicsit hátha elhiszem. Buta. - mondta egy pimasz mosollyal és elsétált.
Az ágyamon feküdtem és gondolkoztam az elmúlt eseményeken, amikor Máté kopogott.
- Igen? - szóltam.
- Bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtón.
- Persze. - ültem fel.
- Jól vagy? - jött oda mellém.
- Természetesen, csak ismersz minden érkezés után kedvtelen vagyok. - mosolyogtam.
- Tudom Jázmin, de ahogy mondtad, ismerlek. Furcsán viselkedsz. Emlékszel mit mondtam a buszon, és tartom. Nem szeretném, hogy bajod essen.
- Máté... köszönöm, de nem lesz semmi gond. - néztem a szemébe - Fáradt vagyok, ennyi.
- Hát... akkor aludjunk! Holnap este buli. Meg valószínűleg mind a maradék 3 estén is. - mondta. Láttam rajta, hogy tudja, hogy nem mondok igazat de nem kérdezett semmit. Hagyott. Amiért nagyon hálás voltam.
Fürdés után elköszöntünk egymástól, majd lefeküdtünk aludni. Nem igazán tudtam, miért nem szeretnék Kristófról beszélni a barátaimmal de jobbnak láttam elhallgatni a múltat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése