Zöldcsuklyás

Chapter 1

Aláfestő zene
Az erőben sétáltam zsákmány után kutatva, amikor sikoltást hallottam. Elkezdtem rohanni a hang irányába, míg meg nem láttam egy kisebb csapatot egy Gyengét. A kis céheket hívjuk. Ellenfelük pedig a környék legnagyobb gyilkos céhének egyik csapata, Dantis. A Céhnek semmi esélye sincs ellenük, ezt mindketten tudták. Az erősebb csapat szemében láttam az örömöt, melyet a gyilkolás, és a zsákmány gondolata keltett. Undorító. A vezér elővett egy kést az övéből, majd a legkisebb gyerekre szegezte. Hiába buták a Dantis tagjai, remekül harcolnak, és szinte soha nem tévesztenek célt. Behajlította a kezét, és eldobta a kést. Lefagyva néztem ahogy a kés villámgyorsan hasít a lány felé, az utolsó pillanatban a lány félreugrott, sajnos nem volt elég gyors így a fegyver súrolta az arcát egy piros csíkot hagyva maga után. Mindenki meglepve nézett a lányra és a fára, amibe a kés beleállt. Nem is rossz egy 14 év körüli lánytól akin, látszik, hogy még alig harcolt. A döbbenet keltette szünetben észrevettem, hogy a Dantis vezére elővesz még egy kést, és most az egyik sérült tagot veszi célba. Ott tudtam, hogy az a fegyver pontosan oda fog menni, ahová tulajdonosa akarja. Gondolkodás nélkül elővettem az övemre erősített táskámból a füstbombámat, majd eldobtam, ezzel pár perce megbénítva a gyilkos csapatot. Kiugrottam a bokorból, majd megragadtam a Gyengének két tagjának kezét:
 - Siessetek, pár perc és eltűnik a füst.
Azzal a rejtekhelyem felé kezdtem őket húzni, a többiek pedig követtek minket. Még hallottam, ahogy a Dantis tagjai szitkozódva próbálnak rájönni, hová tűnhettek az ellenfeleik.

Mikor elértük a házam, már sötétedett, nem gondoltam volna, hogy ilyen messze elkóboroltam.
- Gyertek szálljatok meg nálam, erre sok az erős céh. - mondtam, majd elkezdtem felfelé mászni a fára, ahol laktam. Egy helyen, ahol a legerősebb céhek és gyilkos céhek vannak, csak úgy élheted túl mint egyedüli harcos, ha remek rejtőzködő helyet találsz. A sűrű lombok eltakarják a deszkákat amik a házam alapját képezik, és még a tűz fényét is, így nem fagyok meg telenként.
- Szóval mit kerestetek ezen a környéken? Nem hiszem, hogy idevalósisak vagytok, még nem láttalak titeket ezen a területen, pedig az összes céhet ismerem akiknek van itt valami területük. - kérdeztem, mert eléggé kíváncsi voltam mit keres egy Gyenge a Vérmezőn. Így hívják ezt a környéket.
- Egy barátunkat keressük akit elrabolt az egyik kisebb gyilkos céh. - felelte a legnagyobb fiú. Velem egy idős lehetett, valószínűleg ő a vezér. - Ki akarjuk szabadítani.
- Nem vagytok normálisak! A Vérmezőre jönni, ilyen gyengén? Tudjátok egyáltalán kikkel találkoztatok össze az előbb? Az a Dantis volt, az ország legnagyobb gyilkos céhének, egyik legerősebb csapata. Sokszor meggyűlt már velük a bajom. Undorító egy bagázs, viszont remekül harcolnak. Szinte minden csatából győztesként kerülnek ki.
- Tudjuk, hogy veszélyes helyre jöttünk, de nem hagyhatjuk a barátunkat meghalni. Ha a Zöldcsuklyásnak sikerül egyedül túlélnie itt, akkor nekünk is! - mondta elhatározottan a lány, aki kitért a kés útjából.
- Nagyon fáj a sebed? - kérdeztem azzal felálltam és megkerestem a vizes tálamat, meg a gyógynövényes dobozt. Majd vissza mentem a  lányhoz. - Tessék mosd ki a sebed, és egyél egy kis Kakukkfüvet.
- Köszönöm.
- Rendben, azt hiszem ideje lesz aludni, ha holnap el akartok indulni a barátotok megmentésére. - mondtam, azzal megmutattam nekik az úgynevezett vendégszobát, majd kioltottam a tüzet.

Aláfestő zene
Egész este gondolkodtam. Egy Gyenge akik a halálba rohantak a barátjuk miatt. Kíváncsi vagyok ki az az ember, akiért szerintük megéri meghalni. Aztán meg ott van az a lány, akiben sok lehetőséget látok. Talán a csapat többi tagjai között is vannak még tehetségek.
- Honnan volt füstbombád? - szólalt valaki a hátam mögött.
- Nem tudsz aludni? - kérdeztem.
- Nem igazán. - válaszolta a céh vezetője. - Szóval honnan volt füstbomba?
- Én csináltam. - feleltem. - Az idők során sok minden megtanultam. Miért nem tudsz aludni?
- A legjobb barátom az, akit elraboltak és meg akarom menteni. Tudom, hogy a halálba megyünk. Nem vagyunk olyan erősek, van néhány tehetséges ember csapatban, de csak heten vagyunk. Egy nagyobb céh ellen rögtön veszítenénk, ez pedig a Vérmező, a környék ahol a legjobbak élnek. Semmi esélyünk sincs.
- Hogy hívnak? - kérdeztem.
- Silen.
- Nos Silen, tényleg a halálra vállalkoztatok. Viszont, egy tapasztalt emberrel, aki ismeri a terepet, már több esélyetek lenne. Egyedüli harcos vagyok, de kíváncsivá tettetek. Az a lány, igazán ügyes, felkeltette az érdeklődésemet. Segítek nektek, viszont gyakorolnotok kell! És az edzés nem lesz egy habos torta. Remélem ezt tudod. Ha szeretnétek a segítségem reggel megbeszélheted, a csapatoddal. - mondtam, majd felálltam és a szobám felé vettem az irányt. Mielőtt még bementem volna még hátrafordultam. - Reggeli után kérem a válaszotokat.
Azzal otthagytam.

Reggel hajnalban felkeltem, és elmentem Frozel földesúrhoz, hogy felvegyem a nekem járó termést. Én védelmezem a birtokait, ezért cserébe pedig ételt kapok. Így van kenyerem, húsom, zöldségeim és gyümölcseim. Az erdőből pedig vadhúsom, bogyóim, gyökereim és gyógynövényeim. Mire végeztem Silenék kijöttek a "vendégszobából". Csöndben megreggeliztünk, majd mikor végeztünk, rájuk néztem.
- Nos? - kérdeztem.
- Szeretnénk ha segítenél megmenteni a barátunkat. - felelte Silen.
- Rendben. - mondtam mosolyogva. - Viszont, edzenetek kell.
- Megértjük. - bólintottak.
- Remek! Az én neven Aru, és ezennel az edzést hivatalosan is elkezdem. Mostantól, szövetségesek vagyunk!