Zöldcsuklyás

Chapter 3

Aláfestő zene
- Silen, kik rabolták el Jacet? Melyik céh? A Vérmező nagy terület, és itt van egy úgynevezett 2 hónapos szabály, addig tartják meg a hadifoglyokat, utána megölik őket. Így fontos lenne tudni, hogy előre tervezhessünk.
- Nem tudom a nevüket sajnos, de mielőtt elmenekültek még láttam az egyikük kezén egy R betűt, amire egy kígyó volt ráfonódra.
Egy kígyó. Nem lehet egy veszélyes céh mivel nem ismerem őket, viszont az biztos, hogy déliek. Délen mindegyik csapatnak a jelében kígyó van, és ha ők azok, akkor már tudom is kihez kell mennünk elsőre, Faith. Ő is egy egyedüli harcos, mint én, a vérmezei Lila Tigris. Ismeri az összes céhet, akiknek tanyája van azon a környéken, így elég nagy segítség lehet számunkra. A búvóhelye viszont két napi járásra van tőlem, ezért holnap reggel napkelte előtt el kell indulnunk, mostantól minden perc fontos. Nézem ahogy Silen szépen lassan megnyugszik, végül ő is elalszik.
                                                                     ~ ~ ~
Senkit sem volt nehéz felkelteni, másfél hónap alatt megszokták, hogy korán kell ébredni. Mivel még sötét volt, úgy gondoltam, egyenlőre biztonságos a földön menni, ám amint elkezd világosodni mindenkit felterelek a fákra, hogy ott folytassuk utunkat. A magasban biztonságban érzem magam, itt legfeljebb egy puma támadhat ránk. Különben is, a délre vezető utakat a Dantis uralja és nem szeretnék velük fölösleges harcba bonyolódni, hiába győztem eddig ellenük, nagyon erősek. Egy véletlen sérülés akár Jace életébe is kerülhet. Aztán meg, egy puma mindig jól jön. A húsa ételt jelent nekünk, a bundájáért pedig jó pénzt lehet kapni a piacokon. 
 - Aru, megvárnál minket is? - suttogja idegesen Silen.
Annyira a gondolataimba merülök, hogy észre sem veszem, mennyire lemaradtak.
- Elnézést. - suttogom vissza. -  Viszont azért siethetnétek, így soha nem érünk oda.
Megvárom őket, míg végre beérnek. Ám ekkor egy ismerős hangot hallok.
 - Erre, erre. Beszédet hallottam. Szerintem azok az istenadta gyerekek lesznek. Most nem menekülnek el.
Szerencsére a levelek eltakarnak minket, így nem láthatnak, mégis valami miatt félek. Tudom, ha itt megtalálnak, akkor most tényleg nem lesz menekvés. Harcolnunk kell. Az pedig idő, amiből nekünk kevés van. Intek a csapatnak, hogy induljanak el gyorsan és olyan halkan, amilyen halkan csak tudnak. Így, még ha nem is olyan tempóban mint kéne, de haladunk. Hátul maradok végig figyelve, hogy senki se maradjon le. Uchia a legkisebb lány megy előttem. Alig 10 éves múlt, mégis kitartóan szedi a lábát. A csapat legügyesebb lopakodója. Félelmetesen halk és gyors tud lenni, szinte észre sem veszed, és már előtted van.